Hallgasd meg a mesét, Kecskés Karina előadásában, vagy olvasd el ott, ahol kedved van!
A Tengeri Tündérek esete a tengerészekkel
francia népmese
Saint-Malóból egyszer útra kelt egy hajó: Marseille-be tartott. Amikor megérkezett a kikötőbe a matrózok kivetették a horgonyt, s az véletlenül éppen egy tengeri tündérnek vállára esett. A tündért elfutotta a harag, fogta a vasmacskát és fölhajította a magasba onnét a tenger fenekéről. A matrózoknak majd leesett az álluk a csodálkozástól, amikor a horgony egyszerre csak kivágódott a vízből, elrepült a szemük előtt, és fönnakadt a legmagasabb árboc tetején.
El sem tudták képzelni, hogyan történhetett ez az elképesztő dolog. Egy ideig döbbenten tanakodtak, de mert a hajó mégsem maradhatott szabadjára a vízen, végül is fölmásztak az árbocra, leszedték róla a horgonyukat, és másodszor is kivetették. Most aztán minden rendben ment: a vasmacska nagyot csobbant, egykettőre feneket ért, ott jól megkapaszkodott a fövényen, és meg se moccant többet.
Hanem akkor egy hang csendült a mélyben:
- Szerencsétek matrózok -mondta-, hogy a horgonyotok ezúttal nem a vállamat érte, mindannyian halál fiai lettetek volna. Tengeri tündér vagyok, én hajítottam az imént a magasba a vasmacskát, mert megsebezte a vállamat.
Erre a matrózok kiáltozni kezdtek:
- Tengeri tündér, gyere fel, mutasd meg magad, szeretnénk látni!
A tündér eleget tett a kérésüknek, fölbukkant a mélyből, s ott lebegett a matrózok előtt a víz színén, míg annak rendje s módja szerint bocsánatot nem kértek tőle.
- Bárhol jártok ezután a világban, mielőtt kiköttök és kivetitek horgonyotokat, előbb kérdezzétek meg: "Nem tanyáztok itt, tengeri tündérek?" - mert ha még egyszer akárcsak egyetlen tündérnek a vállát megdobjátok, végetek van! Aztán egy kis aranyhalat hajított a fedélzetre és azt mondta a kapitánynak:
- Ne hagyd szárazon tátogni ezt a halacskát, keríts egy üveget, töltsd tele tengervízzel, és abban tartsd. Ha valami kívánságod van, csak hozzá kell fordulnod, minden kérésedet tüstént teljesíti, ha elmondod neki ezt a versikét:
Bászkiennek, a tündérek
Úrnőjének nevében,
Aranyhalam kérve kérlek,
Teljesítsd a kérésem.
A kapitány meg a matrózok nagyon megköszönték Bászkiennek, hogy ilyen jó szívvel van hozzájuk, a tengeri tündérek királynéja pedig ismét alámerült a habokba. Marseille-ben megrakták áruval a hajót, azután útra keltek, és egyenesen Londonba vitorláztak. Mikor a kikötőbe értek, a kapitány így szólt az aranyhalacskához:
Bászkiennek, a tündérek
Úrnőjének nevében,
Aranyhalam kérve kérlek,
Teljesítsd a kérésem.
- Az a kérésem, hogy jól értékesíthessük a rakományunkat és mikor a hajón vagyunk, megalapozzuk a szerencsénket.
A kis hal valóban teljesítette a kívánságukat: Olyan jó vásárt csaptak, olyan jó áron tudták eladni az árujukat, hogy ennek az egyetlen útnak a jövedelméből tehetős emberek lettek, házat, földet vettek, a szárazföldön élhettek, nem kellet többé a tengeren küszködniük. A kapitány magával vitte az aranyhalacskát, és feleségestül, gyerekestül boldogan élt, míg meg nem halt. Azt hiszem, hogy boldogan, gond nélkül éltek a matrózok is, és jó sora lett a két újoncnak meg a hajósinasnak is.
Forrás: Dömötör Tekla (szerk.) Az aranyláncon függő kastély, francia, olasz, spanyol, portugál mesék