Hallgasd meg a mesét, Kecskés Karina előadásában, vagy olvasd el ott, ahol kedved van! 

Verekedős Iván

 ukrán népmese

Egyszer régen egy sárkány megtámadott egy falut, mindenkit elpusztított egyetlenegy bácsikán kívül. Estére egy szegény legény vetődött be a faluba, éjjeli szállást kér az apótól.

- Tán meguntad az életedet,- kérdi az öreg,- holnap reggelire felfal minket is a sárkány!

- Ne féljen semmit, öregapám, nem hagyom én azt!

Meg is érkezik reggel a sárkány, örömmel látja, hogy ott van a fiú is.

- Ez már igen! - mondja elégedetten a sárkány. - Egyet hagytam, és kettőt találok.

- Vigyázz, meg ne fulladj, ha belém harapsz! - szólt a fiú.

A sárkány végigmérte tányérszemével a szegény legényt.

- Miért, talán te erősebb vagy, mint én?

- Majd meglátjuk milyen erős vagy!

Ezzel a sárkány fogott egy követ, és úgy összemorzsolta tenyerében, hogy finom homok lett belőle.

- Hát még ez is valami? Úgy nyomd össze, hogy víz folyjon belőle.

Azzal fogott egy túrós zacskót, megnyomta, és máris folyt belőle a savó.

- No, társamnak fogadlak, mondta ekkor a sárkány és el is indultak.

- Hogy hívnak? - kérdi a sárkány.

- Verekedős Ivánnak - válaszolja a legény.

A sárkány már félni kezdett tőle, s mikor elérkezett az ebédidő, így szólt:

- Eredj, hozzál egy ökröt a csordából, hogy megebédeljünk!

Erre a fiú, végigjárta a sárkány ökörcsordáját, és egy csomóba kötötte a hatalmas ökrök farkát, úgy várta a sárkányt.

- Gondoltam, miért hordjam neked egyenként ezeket az ökröket, inkább összekötöm őket, és elviszem neked egyszerre.

- Ejnye, már, - mondta a sárkány, azzal fogott egy ökröt, s lenyúzta a bőrét.

- Eredj csak, merítsd teli vízzel ezt a bőrt.

Elindult a fiú, majd megszakadt, alig bírta elhúzni a bőrt a kútig, ott aztán leengedte, de kiemelni már nem volt ereje. Fogta magát, faragott egy kis faásót, és nekilátott körülásni a kutat. Jön a sárkány nagy dühösen.

- Hát te mit csinálsz?

-Ki akarom ásni ezt az egész kutat, hogy elvigyem neked, legalább nem lesz vízre gondunk.

"Az ördög vigyen el!" Gondolta a sárkány, mert igen megijedt a fiú erejétől.

- Eredj, öcsém - mondja Ivánnak -, tépjél ki az erdőben egy tölgyet, és hozd haza, hogy megfőzzük az ebédet.

- Mit fogok én eggyel bajlódni! Mondanád, hogy hozzak vagy húszat, az még hagyján. - Aztán úgy tett, mint aki haragszik, csak ült és duzzogott, míg a sárkány megfőzött, ő meg nem nyúlt az ételhez. félt, hogyha a sárkány meglátja, milyen keveset esik, megtudja, hogy nincs is ereje. Végül leült és egykettőre bekapta a maradékot.

- Hát ez igen kevés volt - mondja, miután jóllakott.

- Ha kevés - szólt a sárkány -, akkor menjünk el anyámhoz, főz ő nekünk finom barátfülét.

- Nem bánom, menjünk - mondja a fiú, de magában ezt gondolja: "na, most már végképp elvesztem."

Húsz hordó barátfülét rakott elébük a sárkány anyja. A sárkány tömte magába, a fiú pedig telitömte a ruháját egész pattanásig. Mikor jóllaktak, így szólt a sárkány:

- Menjünk egy kicsit hemperegni a kövekre.

Hemperegni kezd a sárkány, csak úgy szikráznak belé a kövek.

- Még ez is valami? - mondja a fiú. - Úgy hemperegjél, hogy víz folyjon a kövekből.

Ezzel elkezdett hemperegni úgy, hogy a ruhájába dugott sok barátfüléből csurogni kezdett a lekvár.

A sárkány végképp megijedt Verekedős Ivántól.

- Próbáljuk még ki, melyikünk füttyent nagyobbat!

- Próbáljuk, nem bánom.

Füttyentett a sárkány akkorát, hogy a fák is meghajlottak belé.

Iván előtt éppen egy vasdarab hevert a földön.

- Hunyd be jól a szemed, mert ha én füttyentek egyet, kiugrik a helyéből.

Behunyta a sárkány a szemét, Iván pedig jót húzott a sárkány homlokára a vasdarabbal, beleremegett a szörnyeteg. Most már a sárkány, nem mert tovább Ivánnal maradni, épített a fiúnak egy házat hadd éljen ott, és megtanácskozta az anyjával, hogyan szabadulhatnának meg ettől az erős legénytől.

A sárkány anyja azt mondta, égessük el ma éjszaka a házzal együtt! Úgy is lett! De a fiú kihallgatta a beszélgetésüket, és megbújt az erdőben, reggel meg kezdte lerázni magáról a pernyét, mintha csak most bújt volna elő a leégett ház alól.

- Hát te még élsz? - kérdi a sárkány.

- Élek, csak az éjszaka úgy éreztem, mintha megcsípett volna egy bolha.

"No - gondolja a sárkány -, jobb lesz ettől inkább elmenekülni!"

Ezzel, uzsgyi, az anyjával együtt elrepült abból az országból, és többé vissza se tért.

Forrás: Bojtár Endre, Az aranycipellő. Ukrán népmesék